Helyszín: Székelyudvarhely Művelődési Ház nagyterme
A ballada szó hallatán leginkább felfokozott, érzelemdús légkörű tragikus eseményre gondolunk. Ám a ballada kifejezés eredetileg még a táncra utalt, a bál szavunk őrzi ezt a jelentést. Az erdélyi vonós hangszeres népzene egy jelentős része a barokk időszakban gyökerezik. A kalotaszegi zenekarok játékmódja és az általuk játszott dallamok díszítési jellemzői igen közel állnak a barokk zene stílusához. Ennek megfelelően az előadás hangzásvilágában Johann Sebastian Bach szerzeményeinek és a kalotaszegi Fodor Sándor Neti és Laka Kicsi Aladár prímások muzsikája ötvöződik.
A táncszínházi előadás témája maga a táncoló ember, aki táncában mélyebb összefüggéseket ismer fel és eredendőbb önismeretre tesz szert. A táncolás játékos komolysága és elevensége az emberi élet minden pillanatát áthatja: megszépíti a hétköznapjait, jelen van a sorsfordító pillanatokban és keretezi a születéstől a párválasztáson át az elmúlásig tartó nagy rítusokat. A tánc egyszerre ünnep és szórakozás, játék és küzdelem, feszült ellenkezés és szelíd belenyugvás, a kezdet és a vég folytonos váltakozása.
Tánckar: Antal Katalin, Bakos Gellért István, Csog Lehel Zoltán, Demeter Gyöngyi, Faluvégi Erzsébet, Fülöp Csaba, Hajdó Árpád, Hajdó-Nagy Lóránt, Mátéfi Ágota, Orbán Henrietta, Sipos Réka, Szabó Adrienn, Szabó Tamás Zsolt
Fénytechnika: Toásó István
Hangtechnika: Zilincki Károly
Jelmezek: Simó Júlia, Kiss Magdolna
Zenei szerkesztő: Kelemen László, Orza Calin
Zenei közreműködő: Kedves Botond, Orbán László, Ványolós András
A rendező munkatársa: Antal József
Koreográfus-rendező: Orza Calin