Műsoraink

– Én bíz addig meg nem házasodom, míg kerek e világon a legszebb királykisasszonyt meg nem találom! – mondja igaz hittel a kicsi királyfi. Lelkében EGY dallam, furulyáján EGY ének szól mikor útnak indul, hogy megtalálja a nádszálba rejtett legszebb királylányt.

Az Udvarhely Néptáncműhely előadása táncdrámai eszközökkel idézi meg a szülőföldhöz való ragaszkodás, a helytállás és az eszes túlélés egyik kiemelkedő irodalmi jelképét, Uz Bencét. Táncjátékunk nem csak a közismert irodalmi példák történeteire épül, hanem azokat kiegészíthetőnek tekintettük, egyes jeleneteibe a valóság mai elemeit is beleszőttük.

Az előadás témája talán ma a legaktuálisabb: a mai fiatal generáció egyre későbbre tolja a tartós párkapcsolatot és így a házasságkötést is. Erről szól az Énekes madár, a két vénlegény, Bakk Lukács és Préda Máté 10 – 15 éve udvarol a két vénleánynak, Gondos Eszternek és Gondos Reginának.

A Csángor királyfi egy mese, egy fikció, de mégis több annál, azért mert akár igaz is lehetne. Mint ahogy igaz az is, hogy mi  vagyunk. Mint ahogy igaz az is, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen látunk mindent, még önmagunkat is. Őstörténetünket annyiféleképpen magyarázzuk, értelmezzük, ahányszor szóba kerül.

A Kiáltó szó című előadás, koreográfia emléket kíván állítani Kós Károlynak, illetve a száz éve kisebbségi létbe került erdélyi magyarság jelen helyzetére kíván reflektálni, Kós Károly szellemében, hirdetve az erdélyi értékeket, a magyarság önállóságát, megmaradását, jelenét és jövőjét.

Az előzmény  a négy kerek esztendő, ami az első világháború, de a ballada cselekvés ideje három kerek nap. Az éjszakai álomban a nagy fekete madár (repülőgép, repülő ember) látomásként jelenik meg Szép Domokos Annának.

Az előadás a Kárpát-medencei néptánc hagyományok forgatós, csárdás táncanyagában folyamatosan tetten érhető nő és férfi viszonyrendszerének, minőségbeli különbségeinek taglalására, bemutatására vállalkozik.

Az Apám tánca népzenéből és néptáncból építkező előadás. Az eredeti forrásokból, gyűjtésekből és helyszíni élményekből táplálkozó népzene és tánc mellett erdélyi költők versei, versrészletei is elhangzanak az előadásban. A versek, versrészletek néhány fájdalmas, keserű gondolatot mondanak el: boldogságunk viszonylagos a minket körülvevő iszony miatt, de tenni és élni kell.

Első olvasatra felnőtteknek szóló mesének tűnhet, de szem előtt tartva a gyerekeknek a veleszületett nyitottságát, tisztaságát és érzékenységét, mesélhetünk a tánc, a próza és a zene eszközeivel az igaz emberek nehézségekkel szabdalt utjairól, a nem mindennapos küzdelmekről, melyek megtapasztalása nélkül nem létezik beteljesült élet, csak céltalan bolyongás.

Az aranyszőrű bárány című előadás ennek a szemléletnek az érvényesítésére tett kísérlet és reméljük sikerül megmutatni, hogy egy kiváló magyar népmese lefordítható és érvényesen átdolgozható a néptánc nyelvére. És sikerül megmutatnunk, hogy néphagyományaink egy soha ki nem merülő aranybánya és hogy örökérvényű értéket képviselnek.